Üdv a Travel Genie Utazik világában
Azt már sokan tudjátok, hogy utazástervezéssel foglalkozom. De azt nem, hogy én is szenvedélyesen szeretek utazni. Már gyermekkoromban és később, tinikoromban is meghatározó lett, hogy mi lesz az egyik nagy dolog, ami célt ad az életemnek. Nem közösségi média hóbortként jött, hanem a valódi élményeimből és kíváncsiságomból, amiért persze rettentő hálás vagyok a szüleimnek, amiért általuk elindulhattam ezen az úton, és a nagymamámnak, aki mindig azt mondta nekem, hogy menjek és lássak világot.
Ki is vagyok én?
Varga Dzsenifer a nevem, de mindenki Dzseninek hív. Jelenleg, mikor ezt a blogot írom, 24 éves vagyok, viszont az utazásaim koránt sem most kezdődtek. Azon szerencsések közé tartozom, akik már 6 éves korukban láthatták a tengert. Az én szüleim még kezdetleges GPS-el és hagyományos térképpel próbáltak lejutni a bolgár tengerpartra. Sokszor nyaraltunk velük, és év közben is mentünk kirándulni, akár belföldre, vagy a közeli országokba. Még lakóautózni is voltunk együtt Olaszországban. 11 éves voltam, mikor először mentem nélkülük külföldre, ráadásul 1 hétre, egészen Spanyolországig, Kézilabda Kupára. Ott, mikor megláttam a körülményeket, a piros vas emeleteságyakat egy iskola termében, az előzetes tapasztalataim után, bevallom, megszeppentem és haza akartam jönni. De biztos vagyok benne, hogy ott volt az egyik pont, amikor igazán elkezdett kinyílni a látóköröm, és elfogadóbbá váltam. Hihetetlen, de minden ilyen “alap” dolog gyermekkorban alakul ki, ami persze később is fejleszthető, de ezért is tartom fontosnak, hogy különböző komfort zónán kívüli helyzeteknek kitegyük a gyermekeinket - nekem még nincsenek, de emiatt biztos vagyok benne, hogy így szeretném őket nevelni és tanítani. Utána éven, 12 éves koromban pedig már 2 hétre mentem a csapattal ugyanerre a Kupára, mert egy nagyobb európai körúton vettünk részt ezáltal. Utólag el sem tudom hinni, hogy ilyen fiatalon, ilyen idegen körülmények között, ennyit voltunk a szüleink nélkül, de elképesztően formálta ez a személyiségünket és önállóságunkat. Spanyol gyerekekkel tanítottuk egymást a másik nyelvén számolni, és úgy is elbeszélgettünk, hogy egy szót sem értettünk abból, amit a másik mond. Amikor az iskolában megkérdezték 13 évesen, hogy mi az álomhelyem, New Yorkot mondtam, és ez valamiért azóta is töretlen, pedig nem feltétlen a nagyvárosok a kedvenceim.
2013, Torrellano 2014, Torrellano
Volt egy képes földrajzi atlaszunk a tesómmal, amiben mindig nézegettem a bolygókat és a különböző térképeket. Később a mama megmentette ezt nekem a kuka elől, és azóta is őrzöm, mert 2018-ban, nála kezdtem el újra nézegetni, körülbelül pár hónappal a halála előtt. 3 országra figyeltem fel nagyon akkor, mert nagyon különlegesnek találtam őket: Izrael, Indonézia és India. Idézet a naplómból, közel 16 évesen: 2018.03.23 ,,Ma elmentem a mamához. Nagyon örült nekem, sok mindenben segítettem neki. Sokat beszélgettünk, főleg a nyelvekről meg az utazásokról. Bevittem a szobába a világatlaszt és azt nézegettem, olvastam nagyon sokáig, megint sok dolgot tanultam belőle, már kiskoromban is imádtam azt a könyvet. Engem egyébként nagyon érdekel a világ, a földrajz, a kontinensek, országok, városok, nyelvek, emberek, kultúrák, minden. Imádom az új, szokatlan dolgokat.”
2018 őszén, 16 évesen, nagyon elszerettem volna menni cserediák programra egy tanévre, főként Törökországba. Sajnos ez nem valósulhatott meg különböző okok miatt, és még külföldön sem éltem, de mindig is hajtott a vágy és a kíváncsiság. 2021-ben az ELTE-re jelentkeztem Keleti-nyelvek és kultúrák szakra, török nyelvre. Sajnos vagy nem sajnos, ott hagytam az első félév után, mert kicsit hátráltatónak éreztem az életem építésében. Igazából nem bánom, viszont azt a részét sajnálom, hogy nem tudtam tovább tanulni törökül, de ebben is biztos vagyok, hogy még lesz rá lehetőségem. Ugyanebben az évben elkezdtem önállóan utazni a szüleim nélkül is, és azóta is töretlen az utazás iránti szeretetem, sőt, inkább napról-napra erősödik. A szervezésben nagyon sokat fejlődtem, és rettenetesen élvezem, habár néha vannak nehéz tényezők, de értékelem a fejlődésem, és azt is, hogy még a vállalkozás gondolata előtt is már voltak, akik engem kértek meg, hogy segítsek az utazásaik megszervezésének bizonyos pontjaiban. Ez a szakma nekem teljesen természetesen jön, és azt is szeretem látni, hogy a saját utazásainkat is egyre jobban szervezem meg, éppen attól függően, hogy struktúrára, vagy spontaneitásra van szükségünk, esetleg mindkettőre.
Eddig 17 ország számos helyén jártam, és még csak most jön a java. Szeretnék minél jobban belemerülni, és felfedezni helyeket, kultúrákat, országokat, embereket és nyelveket megismerni, na meg persze élni, és bakancslistás élményeket szerezni. Főállásban dolgozom az utazásszervezés vállalkozásom építése mellett, és social media marketinggel is foglalkozom jelenleg, így egyértelmű, hogy én is a mindennapi életem mellett teszek azért, hogy minél többet utazhassak.
Miért indult el a Travel Genie Utazik?
Az utazásokról már 2013 óta posztoltam a social felületekre képeket, mindig is imádtam fotózni és meglátni a szépet olyan dolgokban, amit más nem biztos, hogy meglát. 2022-ben pedig elkezdtem az utazó bloggerkedést, meséltem, és tippeket adtam a követőimnek, akik többnyire az ismerőseim. Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam, de az utóbbi időben, és főleg, mióta a Travel Genie, mint brand elindult, azt éreztem, hogy nem a személyes profilomon szeretném már megosztani ezt a sok információt, hanem egy közösséget építeni azokból az emberekből, akiket tényleg érdekel az utazás, és az én kalandjaim. Az utazásszervezés közösségi profiljaimat sem szerettem volna, ha csak az én útjaimról szólnak, mert ott megsűrűsödtek az utazásszervezések, és szeretnék több mindent kitenni a Ti útjaitokról, és persze továbbra is tippeket és úticél ötleteket adni, vagy megismertetni 1-1 helyet. Írni és fogalmazni is szeretek fiatalabb korom óta, mindig is tudtam, hogy valamilyen formában egyszer írni fogok. Hát nem kézenfekvő a blogolás, amit élvezettel csinálhatok, és még másoknak is segíthetek vagy éppen élményt nyújthatok azzal, ha érdekes dolgokról írok?! A blog külön pedig azért született meg, hogy a görgetések korában, ahol nehéz értéket átadni, mert minél rövidebben, minél lényegretörőbben kell akár egy egész napot bemutatni, szerettem volna egy helyet az interneten, ahol azok az emberek tudnak felfedezni 1-1 úticélt, vagy éppen élményeket, akik szeretnek olvasni, és nem okoz gondot nekik 1 percnél tovább figyelni a mai világban.
Miről fog szólni ez a blog?
Európai- és remélhetőleg hamarosan már Európán kívüli utazások is
Személyes tapasztalások, megélések, élmények, történetek
Tippek, ajánlások, érdekességek
Bakancslista teljesítése
Páros- és társasággal utazás
Kutyás utazás, kirándulás
Különböző kultúrák, személyes találkozások
Útinaplók
Utazásszervezés tapasztalatok és összehasonlítások
Ritkán elégszem meg a “kötelező” látnivalókkal. Sokkal jobban vonzanak azok az élmények, amelyek kiléptetnek a komfortzónámból. Szóval ezen a blogon nemcsak városokat fedezünk fel, hanem lesznek adrenalinos programok, rejtett gyöngyszemek, emberek történetei, spontán ötletek, néha őrültségek, történelmi érdekességek és rengeteg olyan történet, amit valószínűleg nem találsz meg egy útikönyvben.
Velencében a családommal
Nem vagyok olyan utazó, aki minden hónapban más kontinensen jár. Viszont kíváncsi vagyok a világra, és szeretném megosztani azokat a helyeket, történeteket és élményeket, amelyek engem is inspirálnak. Ha te is kíváncsi vagy és szívesen hallanál az élményeimről, tippjeimről, akkor tarts velem!
Kövesd a Közösségi Média platformjaimat is, hogy lásd közelebbről is a kalandjaimat, fotókon, videókon, történeteken keresztül.
